Nattvardsgästerna
Rendező:
Ingmar BergmanForgatókönyvíró:
Ingmar BergmanOperatőr:
Sven NykvistSzereplők:
Gunnar Björnstrand, Ingrid Thulin, Gunnel Lindblom, Max von Sydow, Allan Edwall, Kolbjörn Knudsen, Olof Thunberg, Elsa Ebbesen, Tor Borong (több)Tartalmak(1)
A trilógia második filmjében Bergman még mélyebbre ás az emberi lélek feltárásában. A Tükör által homályosan szeretet-Isten problémájának helyébe itt a szerelem-szeretet-Isten komplexus lép. Főhőse a közép-svédországi Dalarna tartomány egyik kis falujának papja, a már nem egészen fiatal Tomas Ericsson lelkész. Vajon milyen papnak bizonyul, hogy adhat híveinek lelki vigaszt az, aki hosszas tépelődés során megértette rég: Isten nem segít, Isten nevében hiába a szó, csak mi emberek és Isten rossz papja lettünk egyre reménytelenebbek. "Mindvégig az az ÉN áll a középpontban, aki fenyegetőzik, dühöng, könyörög, és aki szeretne kikerülni a zavaros helyzetéből. Folyamatos játék zajlik a főoltár előtt. A mindent lezáró végső dráma: Nem engedem el a kezed, amíg áldásodat nem adod rám." Az ÉN bemegy a templomba, magára zárja az ajtót, és ott marad lázas állapotban. Az éjszaka kétségbeejtő csendje, a sírok, a halottak, a sóhajtó orgonasípok, a patkányok, a múlt szagfoszlányai, a homokóra, az iszony, amely épp ennek az éjszakának szülötte. Ez a GETSEMÁNE, a keresztre feszítés, az ítélet. „Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?" (M5)
(több)Recenziók (2)
Ingmar has done it again. I wanted to die again. But that letter read by Ingrid Thulin killed me more than the endless scene of Inna Churikova in I Want the Floor, which for many years represented the peak of my patience. More edits, please. That way, I’ll decompose a little less on the inside.
()
Ingmar Bergman was simply such a unique director that he was able to make a film that is an hour and a quarter long out of detailed shots of faces, which has immense depth and is capable of conveying as much as ten films cannot. Gunnar Björnstrand is an incredible actor and it was basically irrelevant what he played because he always immersed himself immensely into it.
()