Der letzte Mann
Rendező:
Friedrich Wilhelm MurnauForgatókönyvíró:
Carl MayerOperatőr:
Karl FreundSzereplők:
Emil Jannings, Harald Madsen, Carl Schenstrøm, O.E. Hasse, Hans Unterkircher, Maly Delschaft, Emmy Wyda, Neumann-SchülerTartalmak(1)
Az Utolsó ember a filmtörténet időtlen klasszikusa, amelyet 1958-ban a "brüsszeli 12"-be, minden idők legjobb filmjei közé is beválasztottak. Egy hotelportás története, akit öreg napjaira vécésnek fokoznak le, s akit a megaláztatás tönkretesz, hiszen pompás egyenruhájával élete értelmét is elvesztette. Murnau - és vele egyenrangú alkotótársai, Carl Mayer forgatókönyvíró, Karl Freund operatőr és nem utolsó sorban a főszerepet játszó, zseniális Emil Jannings - inzertek nélkül, a szöveg súlyától megszabadulva csak képekben, montázsokkal mesélik el a szívszorító történetet. A kamera szabadon mozog, követi a hős sorsát - az események főszereplőjévé válik. A hotel zsongó élete, az öreg portás részeg-jelenete, a pletykázó asszonyok montázsa, a szürke külváros és a csillogó hotel kontrasztja felejthetetlen képsorokban elevenedik meg. (Örökmozgó)
(több)Recenziók (2)
The perfection of The Last Laugh's legacy is marred only by a minor detail - the existence of a remake from the 1950s that took the story somewhere completely different. Whereas in this version, it's a joy to spend time with every frame of the film.
()
This camera likes Emil Jannings. And why not. He is one of the most interesting actors of his time. However, the camera also likes change. It does not focus on one scene for long, but there are quite frequent cuts that incredibly enliven the film. In addition, intertitles are essentially missing here. This is definitely one of the more interesting films of the silent era. It was also shot by Murnau. Expressionism is quite evident in some places.
()