Babenco: Szólj, ha meghaltam

„Már megéltem a halálomat, így nincs más hátra, mint hogy filmet készítsek róla” – szólt Hector Babenco filmrendező a feleségéhez, miután nyilvánvalóvá vált, hogy a napjai meg vannak számlálva. Bárbara Paz pedig vállalta, hogy teljesíti férje utolsó kívánságát: segít neki, hogy eljátszhassa a főszerepet a saját haláláról szóló filmben. Dél-Amerika egyik legnagyobb rendezőjének élete tárul fel az elkészült műben, amelyben Babenco tudatosan adja át magát a bensőséges, fájdalmas helyzeteknek. A szellemi vitalitásnak és a testi törékenységnek ebben a küzdelmében, amely egész pályáját áthatotta, félelmek és szorongások, valamint emlékek, reflexiók és ábrándok elevenednek meg. Babencót 38 éves korában diagnosztizálták rákkal, ettől kezdve 70 éves korában bekövetkezett haláláig a mozi volt számára az orvosság és a táplálék, amely életben tartotta. A Babenco: Szólj, ha meghaltam Bárbara Paz első filmje, ugyanakkor Hector utolsó műve is egyben: egy film a filmkészítésről a halál ellenében. (Latin-Amerikai Filmnapok)