Jume
Forgatókönyvíró:
黒澤明Zeneszerző:
池辺晋一郎Szereplők:
Akira Terao, 原田美枝子, Yoshitaka Zushi, Hisashi Igawa, Chishû Ryû, Martin Scorsese, Tetsu Watanabe, 倍賞美津子, Chosuke Ikariya, 天田益男, 小野真弓, 中嶋しゅう, Noriko Honma (több)Tartalmak(1)
Kuroszava az élet konfliktusait idézi meg, többnyire szimbolikusan a nyolc lazán összefüggő epizódban, s bemutatja, miként teszi tönkre az ember a környezetét és benne önmagát. A gyerekkor szorongása, az ifjúkor küzdelmei és a háború jóvátehetetlen szörnyűségei után és egy szebb világ ígérete előtt felidéződik az atomkor és az elpusztított emberiség rémképe. Sajátos lelkiismeretvizsgálat és figyelmeztetés ez a filmművészet minden lehetőségét kihasználó, rendhagyó alkotás, amelyet a tragikus vétség, a megbánás és annak egyre keserűbb felismerése hat át, hogy nem tudjuk kiszámítani tetteink következményeit... (Örökmozgó)
(több)Videók (1)
Recenziók (2)
One of the main problems is that the dreams are unbalanced. If only just the dreams... Only Crows meets the parameters of a classic dream, otherwise the rest is a hodge-podge of dreams as in wishes (presented here in the form of naive humanist theses similar to the typical Miss line “I want world peace") and, with some poetic license, something that could be considered to be new-age (of course humanist) kaidans. Only three of the eight stories could be considered really outstanding: The Blizzard (the atmosphere!), Crows (nicely playful in a dreamy way) and Mount Fuji in Red (the only one where Kurosawa managed to put across his message in a hard-hitting and not just didactic manner).
()
Even though there are images here that are truly beautiful, images that show that Akira Kurosawa delved even deeper into lyricism towards the end of his career, it's rather his more narrative-driven films that appeal to me and that I truly enjoy. From this, I had the feeling that it was more of a very well-executed artistic exercise.
()
Galéria (31)
Photo © Warner Bros.
Hirdetés