Black Sabbath: The End of The End

Előzetes 3
Dokument / Zenés
Egyesült Királyság, 2017, 120 perc (Alternatív 95 perc)

Tartalmak(1)

A "The End of The End" annak a zenekarnak az utolsó koncertfilmje, akik nélkül a metál nem lenne az, ami. A Black Sabbath The End nevű búcsúturnéjük keretében 2017. februárjában visszatért oda, ahol minden elkezdődött: a turné utolsó fejezeteként 81. koncertjüket szülővárosuk, Birmingham színpadán adták 16.000 rajongó előtt, lezárva ezzel egy elképesztő, közel fél évszázados karriert. A teltházas show a zenekar utolsó, majd egymillió nézőt elérő világ körüli turnéjának záróakkordja volt. 1968-as megalakulásuk óta a Black Sabbath valódi legendává nőtte ki magát, zenéjükkel lefektették a metal műfaj alapjait, hatásuk pedig a mai napig érződik a zenei világban. A "The End of The End" ezt az utolsó, érzelmekkel telített koncertet örökíti meg, a Led Zeppelin és az Imagine Dragons koncertfilmjeit jegyző Dick Carruthers rendezésében. A buliba bevonták a rajongókat is, akik szinte testközelbe kerülhettek a színpadon a zenészekkel, miközben felcsendülek a zenekar meghatározó "alapművei": többek közt az Iron Man, Paranoid vagy a War Pigs. A koncertek mellett a Sabbath tagjai arra is szakítottak időt, hogy még egyszer utoljára, egyedi előadásmódban, stúdióban is rögzítsék kedvenc dalaik közül azt a néhányat, amik a koncerten nem hangzottak el. A kétórás koncertfilm során a rajongók betekintést nyerhetnek a zenekar mindennapjaiba is, megismerhetik a tagok egymáshoz fűződő viszonyát, mindezt Ozzy Osbourne, Tony Iommi és Geezer Butler személyes és zenekari emlékein keresztül. A film rajongók generációi számára biztosít lehetőséget, hogy együtt, közösen láthassák a legendás zenészeket, akik még így, közel ötven évvel a megalakulás után is a megszokott lendülettel nyomták végig a show-t. Ez a koncert minden idők legnagyobb metálzenekarának méltó végszava. (Pannonia Entertainment Ltd.)

(több)

Recenziók (1)

Othello 

az összes felhasználói recenzió

angol Jeez that's awesome. We'll film the seventieth concert of static pensioners playing forty-year-old songs and intersperse it with an on-the-spot interview question. Like, "How are you feeling?" or "What's most important to you when you're playing?" Then we'll sell it to the theaters for so-called fans, call it "Totally like the most totally totally but really definitive ending you know dude" and wait to see how much we can wring out of it. In two years, we'll reapply. Great rock stars should know how to die, for their own sake. ()