Levél Mikulásfalvára

A kilenc éves Selma öt évvel ezelőtt balesetben vesztette el szüleit. Selma arra vágyik, hogy legyen egy családja, ahová tartozhat végre. A levél, amelyet a Mikulásnak ír papírmadárrá változik, és Mikulásfalvára, egy varázslatos faluba repül, ahol különleges emberek élnek. Egyik nap a nevelőanyjával, Ruth-tal folytatott vita után a lány elszökik otthonról és az antikváriumba menekül. Ott fedezi fel véletlenül Mikulásfalva bejáratát, és megtudja, hogy valójában ő a Mikulás unokája, akinek az igazi neve Nikolas. Ezért hallotta mindig a különleges ismeretlen dalokat a fejében. De Selmának csak egy éjszakája van, hogy élvezhesse új „otthonát”, mielőtt Nikolas titokzatos körülmények között eltűnik. Az öröm, a szórakozás és a nevetés hamarosan eltűnik Mikulásfalváról. Vendel, aki a Mikulás eltűnéséért felelős, átveszi az irányítást. De alábecsüli a manógyerekeket, a barátságukat és a bátorságukat. Vajon időben megtalálják Nikolast karácsony estéjére? Közben Ruth is barátra tesz szert a Kis Hákon személyében, aki ugyanúgy hisz a Mikulásban akárcsak Selma és gyermeki lelkével rávezeti a magányos felnőtt nőt a szeretet útjára. Az elbűvölő karácsonyi mese útján Selma rájön, hogy ki is ő valójában és hova tartozik... addig pedig a száll a dal, akár a papírmadár. "Nem könnyű lépés, oly messzinek tűnik a cél. Elvágyódsz innen, hol nincs más csak sötétség. Csillag gyúl lelkedben, fényénél tisztán látsz, És útra kelsz. Múltadba repít e hófödte utazás. Repülj fel hát, pici madár! Kövesd a hangom lágy dallamát! Jöhet száz akadály, te csak szárnyalj tovább! Én várok majd rád!" (MTVA)