A cement íze

A film száműzetésbe kényszerült munkások portréja, empatikus találkozás azokkal, akik elvesztették mind a múltjukat, mind a jövőjüket, ezért az állandó jelenben kell élniük. A rendező azokra a szír építőmunkásokra fókuszál, akik a libanoni polgárháború romjain tornyosuló felhőkarcolókat építik. A kijárási tilalom miatt munka után sem hagyhatják el az építési területet, így éjszakánként a toronyház alatti menedékükben a Szíriából érkező hírek és háborús emlékek kísértik őket: otthonaikat folyamatosan bombázzák, mialatt ők Bejrútban robotolnak. Cementbe zárva és elnémítva kell tűrniük, amíg el nem jön a nap, amikor a folyamatos kalapálás és hegesztés végre kiszorítja rémálmaikat. (Budapesti Építészeti Filmnapok)