Sínjárók

1990, október, taxisblokád. Tanos Ádám festőművészt, egykori 56-os elítéltet felkeresi egy műkereskedő - az akkori ügyész fia -: albumot tervez a festő 56-os grafikáiból. Tanos kidobja, pedig a látogató a Műcsarnok leendő igazgatója. Megalakul az 56-os szövetség, erről a szövetség titkára - Ádám volt börtönparancsnoka - értesíti. A világtól elvadult festő keserűségét mindez csak növeli. Mániája, hogy a lakhelye melletti vakvágányon egyensúlyoz. A hajdani kőfaragóüzemből átalakított lakás leválasztott részében él a felesége, Éva, aki gondoskodik róla, jóllehet a festő idegenként bánik vele is. Váratlanul felbukkan egy volt festőnövendék, a szép Gerda, aki fotóriporterként dolgozik, s főszerkesztője megbízásából éppen "idolt" keres a megváltozott korhoz. Gerda (újra) beleszeret a férfiba - volt tanárába, s Ádámot is kizökkenti zordságából a lány vonzereje. Gerda találkozása Évával elkerülhetetlen. Együttléteik során kiderül az elhallgatott múlt, a két ember tragédiája, mely összenőtt a forradalommal. Éva Ádám börtönévei alatt összeállt egy segítséget igérő ávós tiszttel, aki beleszeretett a nőbe, s nyugatra akart szökni vele s a házaspár kisfiával, de a gyermeket a tiszttel együtt a határőrök lelőtték. Ádám tíz évvel ezelőtt tudta meg az igazat Ádámka haláláról, azóta vált teljesen rideggé kapcsolata Évával. Pedig az asszony álmatlan éjszakáin szintén megpróbál sínen járni. Szenvedései Gerda felbukkanásával tetéződnek, s öngyilkossági kisérletbe menekül. Ádám összeroppan. Rájön, milyen zsákutcákba tévedt, s a házassági évfordulójukat ismét együtt ünneplik. Nem engedi, hogy Éva visszatérjen külön lakrészébe, de váratlanul rosszul lesz. Utolsó szavai 1956 csodájáról szólnak. Gerda közben rájön, hogy mégsem tudja megírni Ádám történetét. Úgy búcsúzunk tőle, hogy ő is a sínen egyensúlyoz. (Magyar Képek Egyesület)