Tartalmak(1)
Szentgyörgyi Rozi színésznő és önkéntes népművelő élete a mimusról (játékról) szól. A legnagyobb, gimnazista lánya egy rádióriportban azt meséli családjáról, hogy nehéz együtt élni egy lakásban egy színházzal, de nagyon jó. Roziék házában függönyök, drapériák borítják a falakat, minden tartozék mobil és célirányos, a ház funkcióihoz tartozik a családi otthontól a színjátszók próbatermén át a baráti összejövetel helyszínéig szinte minden. A családfő íróasztalát, ahol a számlák rendezése, darabok kiválasztása, a gondok megemésztése folyik, áttetsző vásznakból kialakított sátorféle választja el a funkcionális részektől. Játék és valóság között nincsenek falak. A falusi közösségi házban előadott színdarab is azzal fejeződik be, hogy Rozi meginvitálja a közönséget a határba, hallgassák ki a csősz és egy kukoricacső beszélgetését. A Kuckó Művésztanya maga a világ - boldog, örökké úton lévő, örökké játszó és vidámságot terjesztő lakóival együtt. Még az sem szab határt tevékenységüknek, hogy pályázatukat elutasították, pedig már megelőlegezésére felélték a család téli rezsiköltségét. Rozi a legkisebb lánnyal és egyik munkatársával a feneketlennek tűnő pincében keresgél a régi díszletek és jelmezek között, hátha felhasználhatók az új előadáshoz. Töretlen munkakedvük és a játék hatalmába vetett hitük a nyári rét aranyló díszletei között megtartott párválasztás-játékban teljesedik ki, ahol - egy pillanatra - látjuk Rozit szerelmes nőként egy férfivállhoz bújva. (Kuckó Művésztanya Kulturális Egyesület)
(több)Szereplők:
Attila Nagy
Magyar Királyság
Legjobb filmek:
Szegénylegények (1966)
A kőszívű ember fiai (1965)
A szabadság katonái (1977)