A gyertyák csonkig égnek

A tábornok magányosan él Tudor-korabeli kastélyában, húsz éve a parkra néző spalettákat sem nyitja ki. Látja, érzi így is az alkonyatot - mondja egykori pesztrájának, a már 91 éves Nininek. A Fehér Sas fogadóba megérkezik a régesrég eltűnt barát, Konrád. A tábornok parádés kocsit küld érte hű vadászával, s a kastélyban mindent úgy rendez, ahogy az az utolsó közös vacsorán, 41 évvel ezelőtt volt. A vendég megérkezik, s lépésről lépésre felfejlik a múlt. Egykor együtt gyerekeskedtek, Henrik, a dúsgazdag grófi csemete és az elszegényedett, félig lengyel családban született Konrád. Barátságuk a bécsi hadapródiskolában, majd a kaszárnyában egyre erősödött. Konrád azonban művésznek született. Egy városi lakásban őrizte függetlenségét még barátjától is, aki minden javát megosztotta volna vele. Konrád ismertette meg Henrikkel Krisztinát, kottamásolójának 17 éves szép, autonóm lányát. Henrik boldog házasságban élt Krisztinával, míg 41 évvel ezelőtt, egy hajnali vadászaton rá nem döbbent, hogy Konrád a vad helyett rá céloz. Még aznap este együtt vacsoráznak szokásuk szerint hármasban, s másnap Henrik hiába keresi barátját a városi lakásban, elutazott a trópusokra. Betoppan azonban Krisztina, s Konrád szökését konstatálva feldúltan kiáltja: "gyáva volt". Naplója, melyet addig férjének is odaadott, eltűnik. Ekkor a tábornok beköltözött a vadászházba, ahonnan még Krisztina pár évvel későbbi halála sem mozdította ki. Most tudják mindketten, hogy nem halhatnak meg addig, amíg nem tisztázták, mi történt akkor, 41 évvel ezelőtt. Bár, úgy tűnik, mindent elmondanak egymásnak közös és nem-közös életükről, felsorolják minden sérelmüket, a 41 éve kinzó kérdésekre nem hangzik el felelet. Kimondatlanul is tudják: ami megtörténhetett volna, mindennél erősebb barátságuk miatt nem történt meg. (DunaTV)