Timothy naplója

1944. szeptember 3-a: öt évvel ezelőtt éppen ezen a napon tört ki a háború. Timothy James Jenkins a bölcsőjében fekszik a szülészeti osztályon. A narrátor mesél neki Goronwy-ról, a bányászról, Alan-ről, a gazdálkodóról, Bill-ről, a mozdonyvezetőről és Peter-ről, a sebesült vadászpilótáról, arról, hogyan vesznek részt az egész országgal együtt a totális háborúban. A szövetségesek éppen most lépik át a belga határt és törnek Németország felé. Mindenki tudja, hogy az utolsó felvonás következik. Ám a harc még folyik, miközben Timothy önfeledten gőgicsél az ágyában: egy V2-es rakéta csapódik be Londonba, Goronwy megsebesül a lövészárokban, a Királyi Légierő bombatámadásai a földdel teszik egyenlővé Németországot. Eközben zajlik a kulturális élet: Myra Hess zongoraesteket ad, a gyermekkórus a szovjet küldötteket üdvözli, George Woodbridge és John Gielgud pedig a temetői jelenetet játssza a Hamletből. A napló egészen Németország bukásáig és a Győzelem Napjáig követi nyomon az eseményeket. Ahogy közeledik a háború vége, egyre fontosabbá válik, hogy mi is jön majd utána, és egyre erősödik az eltökéltség a túlélőkben, hogy soha többé ne engedjék így elrontani a dolgokat, mint legutóbb. Az egyszerű emberek vágyairól és reményeiről fölvillantott pillanatkép sokak szerint Jennings egyik utolérhetetlen remekműve. (Verzió - Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál)