Simindis kundzuli
Kukuřičný ostrov
Rendező:
George OvashviliOperatőr:
Elemér RagályiZeneszerző:
Josef BardanashviliTartalmak(1)
Grúziát és a vitatott státuszú Abháziát folyó szeli ketté. Az Inguri vize tavasszal termékeny földet hoz magával a Kaukázusból, sok kis szigetet teremtve útközben a folyómederben. Egy ilyen szigeten kezd el egy idős, abházi parasztember kukoricát termeszteni tizenéves lányunokájával, azonban rendszeres és fenyegető látogatásokat kapnak a két nemzet határőrségétől. (Mozinet)
(több)Recenziók (4)
Egy képi "vissza az alapokhoz" relaxáció, amely tematikailag némileg közel áll Malick Az őrület határán című filmjéhez. Egy háborús övezet, egy kis sziget egy tóban, rajta egy ráncos arcú nagyapa és az ártatlan tizenéves lányunoka. Fakunyhó építése, kukoricaültetés, pecázás. Minimális zene és szinte semmi párbeszéd. A film megnyugtató költészetét csak egy-egy vihar, egy elhaladó hajó katonákkal vagy egy erdei lövöldözés zavarja meg. Széles látószögben ötletes, a kicsi mozgástér ellenére sosem unalmasan fényképezett. Régen szórakoztatott ennyire egy olyan film, amiben ennyire kevés minden történt. Bravó!
()
I am not at all surprised that this movie won the Crystal Globe in Karlovy Vary. There actually isn’t much talking, but story-wise, there is so much happening. Exemplary is the choice of the location for the “corn island”, where all of the 100 minutes take place. I haven’t come across such beautiful camerawork in a long time. I really wasn’t indifferent towards the island despite it being an insignificant land, which suddenly appeared in the middle of a river on the border of two states, which some people wouldn’t even consider to be states, let alone with a border. Great poetics, unique experience. It was a pity, though, that I had to guess a lot of things. It took me a while to understand what was going on in the old man’s head and before I understood why he did all of it. But cinematically it was flawless.
()
A folklore ballad about fighting the elements, coexistence with nature and the awakening of a girl's body. Conservative directing style, supple lyrical shooting, typologically selected main roles and impressive design. The only thing to complain about is the instructional music and a certain form of leatherness, which certainly goes hand in hand with the genre, but at the same time can be grasped much more elegantly (e.g., the similarly tuned film Bal by Semi Kaplanoglu). [65%]
()
An extraordinary film - a clever metaphor of the life cycle and a charming story to boot (although it is a little too long). Both of the actors in the main roles are chosen in an absolutely exemplary way, and I would be able to watch them for a long time, even if they were just on a photo, for example. George Ovašhvili gets an incredible amount going in the minimal space that he has, although the story he tells is essentially minimalist (but for the protagonists of the film, it is the most important thing in the world). A beautiful camera and impressive (even intoxicating) directing artfully dosing the tempo, and the whole idea on which the film is built, make Corn Island one of my favorites for the main award of the International Film Festival Karlovy Vary (2014).
()