Berlin felett az ég

Két angyal száll le Berlinben. Nem bibliai figurák vagy képeslapból kivágott alakok, hanem ócska lódenkabátot viselő, jótét lelkek, akik mindent tudnak az emberekről, de szinte semmit sem tehetnek értük. Csak a gyermekek látják őket. Aztán az egyik angyal, megunva az angyali lét kívülállását, a valódi emberi életre lesz kíváncsi, s egy artistalány szerelméért emberré lesz. A nyolcvanas évek közepén még kettészakított Berlinben játszódó – cannes-i rendezői díjjal kitüntetett – játékfilm, Wiim Wenders filozofikus, spirituális szerzői filmje az évtized iskolateremtő alkotásává vált. Curt Bois, történelem tanárként ül egy padon, a Fal árnyékában és azon elmélkedik, filozofálgat, hogy addig innen el nem megy, míg a Potsdamer Platzot újra meg nem találja. Wenders igazi próféta volt hazájában, nemcsak gondolkodó, alkotó filmrendező. Wenders kulturális emlékezete azt a hangulatot keresi, amelyet ez a város szimbolikusan kifejez ma Európában, és amely ugyanakkor felidézi a hatvan év előtti dinamikus, élettől duzzadó metropolist, és annak a maihoz hasonlóan dekadens és morbid kultúráját mint hiányt. Azóta már tudjuk, hogy a Fal leomlott, s Berlin élőbb, élhetőbb és színesebb, mint valaha volt, egykoron. (MTVA)