Návrat idiota
Rendező:
Saša GedeonForgatókönyvíró:
Saša GedeonOperatőr:
Štěpán KučeraZeneszerző:
Vladimír GodárSzereplők:
Pavel Liška, Tatiana Dyková, Aňa Geislerová, Jiří Langmajer, Jiří Macháček, Zdena Hadrbolcová, Jitka Smutná, Pavel Marek, Anna Polívková, Petra Kolářová (több)Tartalmak(1)
Sasa Gedeon második játékfilmjét Dosztojevszkij "A félkegyelmű" című műve ihlette. Az ifjú Frantiseket kiengedik az elmegyógyintézetből. "Nincs értelme tovább kitérni a valós élet elől" - mondja neki búcsúzóul a klinika egyik doktora. Frantisek pedig egy jégvirágos vonatablakon keresztül bámul kifelé egy számára még teljesen ismeretlen világba. Egy ismeretlen arcokkal, vegyes érzelmekkel, s komplikált szerelmi történetekkel teli világba: Olga szerelmes Emilbe, Emil a csinos Annába, Anna pedig Emma fivérébe, Robertbe. A "félkegyelmű", aki pontosan megérzi, ha valódi érzelmekről van szó, s a kívülálló szemével figyeli a családot, úgy tűnik, jobban megérti őket, mint ők saját magukat. De ki szereti a félkegyelműt? Képes lesz-e megtalálni a helyét a mindennapi életben? (Örökmozgó)
(több)Videók (3)
Recenziók (2)
In all respects, a pure soul that comes in the middle of a complex ball of human relationships and helps unravel them... an interestingly-processed and even more interesting visually-conceived theme, which is elevated especially by Liška's performance (Liška is still drawing his stylization from it to this day). Gideon made a very intimate and essentially melancholy and sad film with several funny situations, several very bad dialogues and a sensitive construction of the story. Every now and then I thought Gideon had overstepped his "intimate" and "realistic" aspects, but I was quite intrigued by Return of the Idiot. It does not go into depth in terms of the characters or the story, but even on the surface it finds a lot of interesting moments, which it offers to the viewer in an attractive visual representation. One of the more interesting films in post-revolutionary cinema...
()
This is the most emotional film of the golden 1990s. Pure gold at the end of the wildest decade of Czech cinema. Perhaps for the first time, I appreciated Dostoevsky's hero, because this one, transplanted entirely into a new context, is still the same, but all the more immortal.
()
Hirdetés