Az emigráns - Minden másképp van

A film Márai Sándor életének utolsó öt esztendejét rekonstruálja az író naplói alapján. Márai 1948-ban, a kommunista hatalomátvételt követően emigrált Magyarországról. Biztonságban, de elszigetelten töltötte az ezt követő évtizedeket Európában és Amerikában, 1979-től San Diegoban élt. Utolsó pillanatáig kitartott a megalkuvás-mentes élet eszméje mellett, nem volt hajlandó hazatérni, még hazalátogatni sem, de nem tudott megbékélni a cserébe kapott „szörnyű hazátlan idegenséggel". Egyetlen társa Lola, a felesége. Az őket körülvevő légüres térben az egész világot jelentik egymás számára, és ezt a világot a múlt dominálja. Az asszony fenntartja a kényes egyensúlyt, a férj folyamatosan ír, naplót. Lola betegsége és halála után a magányos, ámde békés sziget egy csapásra összeomlik, széthullik. Az elhanyagolt, gondolataiba süppedő író magában lézeng az üres, lepusztuló lakásban, segítséget nem fogad el - de az írást nem hagyja abba. Az első rosszullét után felkészül a halálra, pisztolyt vásárol, megtanul lőni. Nevelt fiuk, Jánoska váratlanul meghal - ő volt az utolsó szál, ami az élethez kötötte. Egy napon könyvtára könyveiben csupa üres oldalt talál. Semmi sem maradt - írja, és meghúzza a ravaszt. Utójáték: a fiatal író és a gyermek Jánoska léghajón emelkedik felfelé, az író Ulysszesről mesél, aki odakötöztette magát a hajóárbochoz, amikor megjelentek a szirének. Gyáva volt? - kérdezi a kisfiú. Nem, inkább bátor, mert hallani akarta a szirének énekét, de nem akarta, hogy elcsábítsák - hangzik a válasz. (Hungarotop)