Bunkerember

A csernobili atomkatasztrófa előtt nem sokkal, egy Isten háta mögötti kis faluban Árpi és Anna esküvője zajlik. Az asszonyka nagy hassal és dolgos, józan életű urát ismerve nagy vágyakkal lép a házasságba: a parányi falusi házból mézszínű csempés, óriási tükrös fürdőszobás nagy házat képzel el. Árpi a helyi sertéstelepen dolgozik, s közben titokban tervezi az új házat. Mialatt a kórházban a gyermek világra jön, Árpi elkészíti a tervrajzokat: ha ledobják az atombombát, tökéletes menedékük lesz. Látástól vakulásig, megszállottan dolgozik, cementre, sóderre, vasra költi a pelenkapénzt is: bunkert épít. Anna kiborul, elköltözik a gyermekkel, majd el is válik. Árpi a fal felhúzása után tovább erősíti az építményt, minden rést eltöm, nehogy a sugár bejusson az épületbe. A magányos férfit megtalálják a kuriózumokért rajongó, helybeli nők, de Árpi csak a bunkernek él. A ledózerolt régi házat is beépíti, apja holttestével együtt. A csernobili atomreaktor robbanása igazolja eddigi tetteit, s gyűjti biztonságos helyre a különböző magvakat, majd az ókori piramisokról hallottak alapján emberi vért is bekever a malterbe, helybeli idős nőrajongója emlékét pedig megörökíti a falon. Állása megszűnik, guberál, éjszaka, titokban dolgozik, míg az eszement hajtástól össze nem esik. A betonkeverőből ráömlő cement megszilárdul rajta, s szoborrá lesz. Utolsó látomása a világról: a falu népe atomtámadáskor az ő bunkerébe menekül, kisfia pedig leveszi a sapkáját a "szobra" előtt. (MTV)