Fövenyóra

Hetvenes évek vége. Andreas Sam fiatal írót író-olvasó találkozóra hívják frissen megjelent könyvéről Újvidékre. Andreas megkeresi a házat, ahol egykor laktak, de a mostaniak nem tudnak semmiről. Megelevenedik a múlt, apa sakkozik Laufer úrral, aki majd később nem ismeri meg őt a hivatalban, amikor a nyugdíja ügyében megkeresi. Innen költöztek az újvidéki "hideg napok" után egy kis Zala megyei magyar faluba (Kerkabarabás, bár nem szerepel a filmben a falu neve), abba a házba, amit még apa ajándékozott unokanővére családjának. A lóistállóban jut csak hely számukra, az apa ekkor kezd nagyon inni. Az anya Montenegróba vágyik, ősei birtokáról és a tengerről mesél a két gyereknek. Erősödik a zsidóüldözés, apát megalázzák a helybeliek, a boltot is kifosztják. Apa Budapestre utazik. Jóllehet vasúti főellenőr volt, a vonaton el kell hagynia az I. osztályt. Barátaik közül csak Fischerné él, férje főbe lőtte magát, amikor megtudta, hogy a biztos helyre mentett kislányát megölték. Andreas emlékszik, hogy játszottak Hermann úrral és a kislányával lovagi viadalt. Apa egy ismeretlen pályaudvaron eltűnik a háborús felfordulásban. A vasúti menetrend az egyetlen emlék tőle. Andreas Abbáziába utazik, a szállodában egy szakállas németet apjának néz, s felfeszítteti miatta a toalett-ajtót. Pszichológus kezeli. A "mi történt" kérdésre Andreas válasza: találkozott az élő és a holt. (Magyar Filmklubok és Filmbarátok Szövetsége)