Operatőr:
Daryn OkadaZeneszerző:
Lyle WorkmanSzereplők:
Jason Biggs, Alyson Hannigan, Chris Klein, Thomas Ian Nicholas, Seann William Scott, Tara Reid, Mena Suvari, Eddie Kaye Thomas, John Cho (több)Streaming (3)
Tartalmak(1)
Ebben az új vígjátékban az Amerikai pite szereplőit egy kicsit több mint egy évtizeddel később látjuk viszont, amikor újból összejönnek az érettségi találkozó apropóján. Egy nagyon hosszú hétvége alatt kiderül, hogy ki változott, ki nem, valamint hogy az idő és a távolság nem szakíthatja szét a baráti kötelékeket. 1999 nyara volt, amikor négy kisvárosi, michigani srác úgy döntött, megpróbálja elveszíteni szüzességét. Az azóta eltelt évek során Jim és Michelle összeházasodtak, Kevin és Vicky pedig búcsút mondtak egymásnak. Oz és Heather eltávolodtak, de Finch még mindig vágyakozik Stifler mamája után. Most ezek a régi barátok felnőttként térnek haza, hogy emlékezzenek a hormonoktól duzzadó tinédzserekre, akik voltak - és ihletet merítsenek belőlük. (UIP-Duna Film)
(több)Videók (35)
Recenziók (6)
Ötcsillagos nyitójelenet. A film többi része csak egy újabb variációja a műfaj szerinti kavarodásra, a jól bevált arcokkal, amelyek még mindig ugyanolyan jól működnek.
()
A very easygoing movie. The nostalgia didn’t work so much on me (naturally, I saw the original trilogy for the first time less than a week ago :-D), but as a comedy, it’s excellent. Stifler is still the same idiot, Jim still ends up in embarrassing situations, Jim’s dad speaks about things you shouldn’t speak about and Stiffler’s mum… well, you’ll see. Reunion has a few serious and sad moments here and there – the protagonists are no longer teenagers, after all – but they are soon followed by bursts of laughter. The most pleasant film of the year so far, it will make you forget for a moment the bad mood prevailing in the Czech Republic right now. We need something like this twice a week.
()
For me it is comparable to the first and the third part, i.e. an average American comedy that avoids fecal humour quite well, although sometimes it gets away with it (but only a little). The best characters were, of course, Stifler and Mr. Levenstein, who managed to highlight practically every episode. At times it struck me as nostalgic and serious thanks to a couple of "dramatic" lines. In short, a film I would have easily given an extra star to if I had at least had a good laugh when it was supposed to be a comedy.
()
I feel that there there are already too many parts. They all try to be similarly funny and everything will work out, just like our main heroes who, on the brink of sentimentality, remember things were back in their younger years. From a dramaturgical point of view, it's not bad, many scenes are well-tuned (thanks to the director’s and especially the actors' experience in the genre), unfortunately, it doesn't avoid the classic clichés of sequels (rekindling after years, etc.). So as a short digression, it’s alright, but as a full-fledged sequel, it's tired and devoid of ideas. I would call it a "hollowed out" theme.
()
Jim(’s dad) and Stifler get into a whirlwind of problems and escapades that won’t leave any member dry. The others are just there just to make up the nostalgic numbers. It’s pretty witty and it has just the right amount of warm nostalgia (it basically rides the same wave as Scream 4). Too bad that they didn’t get the length right, because it’s a good twenty minutes longer than it should be.
()
Hirdetés