Cosmopolis

Lopott idő intellektuálisoknak. Egy nehezen emészthető kapitalizmuskritika, tele érthetetlen párbeszédekkel, amelyek nagy része nem is akar semmi értelmeset mondani, csak egy olyan filmes világba repít minket, amelyet még sosem láttunk. David a Karambol után megpróbálja megvédeni a pozícióját, mint olyan rendező, aki filmre viszi a filmezhetetlent. Vizuálisan esztétikus, felkavaró hangulattal lüktető trip, amely úgy játszik a nézői elvárásokkal, hogy azt sem tudod, mi lesz a következő szó, ami egy-egy szereplőből kiesik, nemhogy azt, hogy mi lesz a következő jelenetben (remek epizód fegyverrel a kosárlabdapálya mellett). Pattinson, akinek a szereposztásán eleinte hitetlenkedve ráztam a fejem, a film legfőbb erénye, és tökéletesen játszik. Binoche, Amalric és Giamatti kisebb szerepekben tündökölnek, és szépen feldobják a filmet. Kár, hogy a kozmopolita társadalom elidegenedettségének ábrázolása miatt maga a film is minden szinten elidegenedett marad, kivéve Pattinson és felesége kapcsolatát. A párosnak vannak a film legjobb közös jelenetei, egyedüli kézzelfogható párbeszédekkel. Cosmopolis egy játékos hülyeség, amely szórakoztatott azzal, hogy mennyire más. És azzal a gondolattal is, hogy Pattinson tinédzser rajongók tömegei hogyan fognak rá nézni. (2012.07.10)

What feels like roughly four hours of toilet philosophising, which Cronenberg disparages in places, but through most of the film he just lets it monotonously flow forth, which is so mind-numbing that you will probably lose any desire to hear the film’s message, whatever that may be (for example, the message that we haven’t been told anything). I will have to watch it again to confirm or refute the impression that this is Cronenberg’s shallowest and least atmospheric film, but I’m going to need to psych myself up for that over the next several weeks. 50% (2012.08.04)

It’s not exactly an enjoyable watch, but Cosmopolis is definitely worth seeing. For its differentness at least. Also to see Pattinson (just how many horrified fans left the theater in disgust? :D) who gives the best performance of his career so far. I must admit that I found myself nodding off a bit during the first half, some of the theorizing dialogs were tiresome, but that soon stopped. Basically non-existent relationships (except for the wide and that grampa) rule out any sympathy for the characters. The music, combining Shore’s abilities with the electronic project Metric, is almost hypnotizing in places. This isn’t a satisfying picture and that’s on purpose. Maybe that’s why I rather liked it. I’ll certainly play it again, the more I think about it, the more interesting that proposed journey to the barber’s seems. (2012.10.01)

I don't count myself among the die-hard fans of David Cronenberg, and although I’ve been keeping an eye on hims since the days of Crash, but I've never been particularly fond of him. So what is Cosmopolis like? Ordinary. In the context of Cronenberg's work, not particularly alarming, not particularly revelatory. But his collaboration with Robert Pattinson apparently appealed to him, and so we got even more of it with Maps to the Stars... (2016.10.29)

It is not enough to describe book dialogues and film them with the stereotypical method of “shot x counter-shot". There are a few eccentric moments and they feel more self-parodying, while the ending is explicitly verbal diarrhea. Although I basically like what the film says, it does not defend Cronenberg's form. Not even the desperately un-charismatic Pattinson, whose decadent boredom one can't even take seriously. (2012.07.08)