Big Eyes
Rendező:
Tim BurtonOperatőr:
Bruno DelbonnelZeneszerző:
Danny ElfmanSzereplők:
Christoph Waltz, Amy Adams, Terence Stamp, Danny Huston, Elisabetta Fantone, Leela Savasta, Jon Polito, Pomaika'i Brown, Madeleine Arthur (több)Tartalmak(1)
San Francisco-ban járunk, valamikor az 50-es években. Margaret (Amy Adams) a válása után egyedülálló anyaként festésből próbálja meg eltartani magát és kislányát. Egy vásáron megismerkedik a szintén festő, nőcsábász Walter Keane-nel (Christoph Waltz), akivel az első pillanatban egymásra találnak, és hamarosan össze is házasodnak. A munkamegosztás is nagyon jól működik, hiszen a társaságkedvelő Walter árulja a képeket, míg Margaret otthon készíti a jellegzetes, egyedi stílusú festményeit. Egy nap azonban véletlenül rájön, hogy férje becsapja, és végig a sajátjaként adta el a különleges képeket. Egy darabig ő is úgy látja, egyszerűbb folytatni ezt a játékot és úgy tenni, mintha a férfi lenne az alkotó, egy idő után azonban nagyon népszerűek lesznek a nagy szemű gyerekek és egyre terhesebb lesz a színjáték. Margaret úgy dönt, megpróbálja visszaszerezni a hírnevet és elismerést férjétől, és bebizonyítja, a különleges, nagy szemű képek az ő alkotásai. (Fórum Hungary)
(több)Recenziók (2)
This film about an opportunistic bastard and a shy painter managed to entertain me even on a second viewing. I have no clue how much of the plot aligns with real events, and frankly, I don't care. What the creators presented didn't disappoint me in the slightest. Christoph Waltz truly stole the show, overshadowing Amy Adams. One aspect I appreciated was how I could easily grasp the meaning behind each painting. I'm not much of an art connoisseur, so Margaret's horror characters resonated with me more than the complexities of cubism or modern art. When it comes to visual art, I'm a simple person, and this movie hit the mark for me. If the story wasn't purely fictional, it was interesting to see Jehovah's Witnesses actually causing something good. I wonder how much it cost Margaret.
()
I somehow don't know whether I should actually be happy that Burton chose an interesting theme that suited him, but at the same time he suppressed himself and let someone else's art shine, only asserting himself in the visual aspect of the 50s and subsequently the 60s. Overall, visually it is weak for Burton, whereas in terms of the story it is inherently interesting and excellently acted.
()