Elly története

Negyedik nagyjátékfilmjében a tehetséges író-rendező, Asghar Farhadi az iráni társadalom szerves részét képező szemfényvesztés-kultúrára világít rá egy felső-középosztálybeli teherániakból álló társaság tragikusan végződő tengerparti kirándulásáról szóló izgalmas drámával. Elly, a szép és kedves óvónő feszélyezve érzi magát a Kaszpi-tenger partjánál tett kiránduláson, ahová az egyik anyuka, a túlságosan rámenős Sepideh vonszolta el. Sepideh rejtett szándéka – mely hamarosan nyilvánvalóvá válik a társaság előtt –, hogy összehozza Ellyt Ahmaddal, aki nemrég vált el német feleségétől, és iráni nőt szeretne asszonyául. A mellékesen elejtett hazugságok egyre inkább megmérgezik a légkört, végül pedig visszaszállnak arra, aki kimondta őket. A problémák részben a tarofból, az ősi perzsa udvariassági formulából, részben pedig a nemi szerepekből és az osztálykülönbségekből fakadnak. A film vígjátéknak indul, amely kifigurázza a modorosságot és az udvariaskodást, ám a 45. percben történő incidenst követően Farhadi fokozza a feszültséget, és sejtelmes thrillerré alakítja művét, melynek akár mottójául is szolgálhat a Walter Scott-idézet: „Mily kusza a háló, mit első cselünkhöz szövünk!” (Titanic Nemzetközi Filmfesztivál)