Cunami

Összehasonlítva a 2012 című filmmel úgy érzed, mintha három másik, ugyanolyan hosszú katasztrófafilmet láttál volna Roland Emmerich rendezőtől. A Cunami egy jó rossz film. A drámai események túlságosan sokáig közelednek és túlságosan félénk célzásokkal, és mindvégig kénytelenek vagyunk egy rakás nem túl érdekes karaktert nézni, akiket nem túl szellemes humor vesz körül (nem csak én nem nevettem, az egész mozi csendben volt). De mindez a valós koreai Haeundae város vonzó környezetében játszódik, a felhőkarcolókkal szegélyezett híres (NAGY) tengerparttal, és szépen, nagyfilm módjára van leforgatva. A pokoli cunami megérkezésével örömet szereznek a gondosan kigondolt beállításokban lévő bájos effektek, és néhány újszerű forgatókönyvírói ötlet (hídnak támaszkodó tartályhajó) is kellemes meglepetés. De minden lelkesedést itt eltemetnek a felháborítóan túlhajtott szentimentális jelenetek búcsúról a szeretteinktől és siránkozásról a szeretteink miatt, amelyek mellett a leghollywoodibb pátosz is Bergman-féle elmélkedésnek hat. De a végső benyomások pozitívak - a koreaiak technikailag jártasak, ismerik a katasztrófafilmes szórakoztatás szabályait, tehát alkotnak - mondható-e valami hasonló a közép-európai filmesekről? (2009.12.07)