Drag Me to Hell
Rendező:
Sam RaimiOperatőr:
Peter DemingZeneszerző:
Christopher YoungSzereplők:
Alison Lohman, Justin Long, Lorna Raver, Dileep Rao, David Paymer, Adriana Barraza, Chelcie Ross, Reggie Lee, Molly Cheek, Bojana Novakovic, Kevin Foster (több)Streaming (1)
Tartalmak(1)
Christine Brown szép karrier előtt álló Los Angeles-i hitelügyintéző, aki boldogan él jóképű barátjával, Clay Dalton professzorral. Életük addig a napig csodás, míg Christine-t fel nem keresi a bankban a rejtélyes Mrs. Ganush, hogy a házát sújtó jelzálóghitel törlesztésére haladékot kérjen. A csinos, fiatal nőnek el kell döntenie, mi a jobb: ha jóindulatú az öregasszonnyal, vagy ha megtagadja a segítséget, hogy bizonyítsa rátermettségét főnöke, Mr. Jacks előtt, és előléptessék? Christine az utóbbi mellett dönt, és az előtte térdeplő öregasszonyt látványosan megszégyenítve elküldi, aki bosszúból átokkal sújtja, pokollá változtatva életét. A Lamia átok lényege, hogy gonosz szellem kezdi kísérteni a lányt, és csak pár napja marad, mielőtt elnyeli a pokol. Mivel szkeptikus barátja egyáltalán nem érti őt, a halálra rémült lány felkeres egy látnokot, hogy megmentse lelkét az örök kárhozattól. A médium mindent bevet, hogy Christine élete visszatérhessen a normál kerékvágásba. Ahogy a gonosz erők közelednek, a lánynak szembesülnie kell az elképzelhetetlennel: milyen messzire képes elmenni, hogy megszabaduljon az átoktól? (Budapest Film)
(több)Videók (2)
Recenziók (11)
Korcsolyatánc a filmműfajokon keresztül, bátran fűszerezve a filmalkotó saját kreatív érintésével. Sam Raimi egy zseni, mesterien kezel mindent az ijesztgetéstől és a hátborzongató atmoszférától a szociális humorig és a családi asztalnál elköltött Hitchcock-szerű vacsoráig. De a csiszolt humor és a szintén kiművelt horror kombinációja nem biztos, hogy mindenki ízlésének megfelel. Ezért az első Gonosz halott filmet jobban szeretem, mint a másodikat, mert az tiszta horror. És ezért van az, hogy kedvencem a Jackson Hullajó című filmje, mert az tiszta vígjáték. Ezt a két műfajt soha nem szerettem egy tányéron tálalva. De azért adok neki 4 csillagot, Raimi kifinomult perfekcionizmusa miatt.
()
An excellent ride, during which one laughs at times at the admitted and intensified nonsense, and at times catches their breath during brilliantly shot jump scares. Raimi has still got it, and Drag Me To Hell is nothing but living proof that when someone has a gift, they will scare you at anytime, and in any way. A wonderful adrenaline injection and, as strange as it may sound, a very pleasant film. Pure pleasure, but I'm honestly scared about tonight... :o) [85%]
()
With Drag Me to Hell, Raimi makes a partial return to “his” 1980s, but he doesn’t forget to also use what he has learned in the mainstream waters. I think this film is just the kind that can satisfy horror fans, while also entertain and scare a little the average viewer. The only little thing I could reproach is the exaggerated likeability. Fortunately, the scary scenes, the humour and the jump-scares are in the right proportion for the result to still be horror instead of comedy (the reviews had made me expect a lot more jokes and I was pleasantly surprised by the reality) – basically, it’s something between The Evil Dead and Evil Dead II. Both approaches work perfectly, when Raimi wants you to feel tense (or scared), you will feel tense (in the moments when danger is approaching), and he’s just as good at making you laugh (when the danger shows itself in all its beauty, expelling various bodily fluids). 8/10
()
A masterful game with genre tropes that manages to thrill, frighten, and entertain, often all within a single scene. After Spider-Man 3, Raimi makes it clear that he hasn't lost his judgment and knows how to entertain himself and the audience. Anyone who gives it less than three stars simply hasn't understood that Raimi made a fool of them. 4 ½.
()
It lacks atmosphere for a horror. On the other hand, it has too many jumps waiting which let you know about themselves long ahead of time. I jumped just once and that was when a friend brushed against my hand when reaching for his drink. I hope it was by mistake. The black humor scenes work nicely, but there aren’t enough of them to make this work as a comedy. Apart from the “Itchy and Scratchy" fights between Christine and Mrs. Ganush, not much memorable happened. And Raimi without Bruce... Those words just don’t fit together in one sentence. But it’s true and it’s doubly disappointing when you realize that the role of Milos would fit him like a glove. In fact, I can’t believe that it wasn’t originally intended for him.
()
Hirdetés