Ópium: Egy elmebeteg nő naplója

1913. Brenner doktor, az új tudomány, a pszichoanalízis híve, íróember, elfoglalja állását a betegeket középkori módszerekkel és eszközökkel kezelő magán-tébolydában. Brenner titkos beteg: szexualitása határtalan, nem képes írni és egyre gyakrabban nyúl a morfiumhoz. A tébolyda különleges betege Klein Gizella, aki viszont állandóan, kényszeresen ír, bárhol és bárhová. Fiatal lányként nyolc évig ápolta tüdőbeteg édesanyját, amikor „egy napon meglegyintette egy szellő a körúton": váratlan erővel és szenvedéllyel tört ki belőle a testi vágy, amit a gonosznak tulajdonít, ez hajszolja az írásba és az őrjöngő rohamokba. Brenner érdeklődése felébred a lány iránt, s magáévá teszi írásait, majd őt magát. Gizella ettől fogva férjének tekinti az orvost. A vezető főorvos, Dr. Winter mindent tud, Brennernek el kell hagynia a tébolydát, de előbb teljesíti Gizella kérését: lobotómiát végez el rajta, „kivágja az agyát". Az előhalottá tett lány az ablakból nézi távozását, miközben az udvaron hatalmas máglyán égnek el kötetekre rúgó írásai. (Hungarotop)