A kőbe vésett brutalitás

A film negyed századdal Leni Riefentstahl Akarat diadala című filmjének elkészülte után visszatér a Nürnbergi Pártnapok színhelyére. A színhely ma üres és elhagyatott, a tér a semmiben lebeg. Speer gigászi díszleteit és Hitler bombasztikus vízióit újra szemügyre vehetjük a kritikai művészettörténet és a radikális archeológia eszköztárának segítségével. A film szembesít a nácizmus örökségével, miközben minden kockájával arra figyelmeztet: nem szabad felejteni! Kluge első filmje az építészet, a nürnbergi birodalmi ünnepségsorozatok "dicsfénye", a gigantikus, római stílusban épült kongresszusi csarnok képeinek felidézésével próbálja elemezni és bemutatni a náci rendszert. A kőbe vésett brutalitás – írta Ulrich Gregor – nem csak olyan film, amely érdekes és fontos ismereteket közöl egy korszakról, nemcsak magyarázatot kínál a német kultúrtörténet egy fejezetére, hanem annak is ékes dokumentuma, hogyan próbálja újrateremteni önmagát a háború utáni nyugat-német filmezés. (Verzió - Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál)