Budakeszi srácok

1955. Bori, a budakeszi Fodor Szanatórium telefonközpontosa végre lakást kap a kórház kápolnájához tartozó sekrestyében, s magához veszi István fiát, akit eddig a nagymama nevelt falun. A fiú apja - Bori férje - eltűnt a háborúban. István az ötödik osztályt már Budakeszin kezdi. Nehezen szokja meg a városi életet, az iskolát, magát a szanatóriumot, ám szivesen barátkozik mindenkivel, kivéve Berecz Edét, aki nemcsak udvarol édesanyjának, hanem hozzájuk is költözik, sőt kezdi őt kiutálni a sekrestyéből. Borinak végül választania kell fia és barátja között, s inkább Edéről mond le. Új szelek fújdogálnak az országban, az új igazgató mindenkivel közvetlen. Laci, a karbantartó focizás, rádiószerelés és a Szabad Európa hallgatása közben okítja az eddig a világról mitsem tudó gyereket. Az iskolában a tanárok is bátrabban beszélnek, csak Szikszai őrnagy és a felesége ragaszkodna a korábbi diktatórikus rendhez. A következő év ősze egyre több izgalmat hoz: a sváb családok felemlegetik korábbi kitelepítésüket, a férfiak leverik a szanatórium bejárata feletti vörös csillagot, bizonytalan ideig nem kell iskolába menni. A megérkező tankok útjába Laci vezetésével hatalmas rőzseakadályt építenek és pléhtányérokkal tévesztik meg az oroszokat. Szikszai bezárkózik, de a Szerbiából fiával együtt ideérkező, elhagyott felesége így is rátalál. Egyre nagyobb a veszély, Laci fegyvert kér Szikszaitól, aki rálő a fiatalemberre, majd főbelövi magát. A fiatalok egy patinás villa padlásán fogadják fegyverekkel a tankokat, amíg egy tank szét nem lövi az egész tetőt. István Zoli barátjával elindul megvédeni a forradalmat... Narrátor: a lövéstől súlyosan megsérült Lacit a visszarendeződő hatalom kivégezteti. (Hungarotop)