Üvegfal

Ágnes, a kórházi gazdasági igazgató egyedül neveli leukémiás kislányát, Laurát, akinek állapota egyre romlik. Egy utcai összeesése után Kamondi, a kórház jónevű sebésze az anya szemébe mondja, hogy csak azonnali csontvelőátültetés segíthet a kislányon. Meg is zsarolja az asszonyt: írja alá a méregdrága röntgenkészülék megrendelését. Erre eddig sem Ágnes, sem elődje nem voltak hajlandók, mivel az orvost üzleti érdekek motiválják – a felesége a beszállító. Ágnes kénytelen elfogadni a feltételt. Már csak donort kell találnia. Sem ő, sem elvált férje, Laura édesapja nem alkalmas, ráadásul Péter új házasságában komoly viszályt okoz Ágnes megjelenése, kérése. Laurán már a kemoterápia sem segít, Kamondi szerint három hete van hátra. Ágnes végső kétségbeesésében keresni kezdi hosszú évek óta nem látott öccsét, Andrást, akitől haraggal vált el: a férfi kiment Németországba futballjátékosnak, s magára hagyta őt halálosan beteg édesanyjukkal. Kiderül, hogy András régóta ismét szülővárosukban, Szabadkán él, németországi kudarcai miatt súlyos alkoholista, leépült roncs lett, akit élettársa gondoz. Ágnes azonnal Szabadkára utazik. Találkozik ifjúkori szerelmével, Zalánnal, aki még mindig szereti őt, s most segít rávenni Andrást legalább a mintavételre. Kamondi azonban a férfit ebben az állapotban nem fogadja el donornak. Sipos doktor váratlanul Ágnes mellé áll, két heti munkával, állandó felügyelettel rendbehozza Andrást, s a mintavétel is pozitív. Kamondi azonnal felmond Siposnak, aki éppen erre számított, ugyanis már sebészi állás várja Malmőben. Ágneshez megérkezik kérőként Zalán, s közben Péter felesége is megszerette férje volt családját. A legboldogabb azonban mindőjük között András, aki adott is, kapott is életet. (HungariCom)