Samsara
Tartalmak(1)
A Szamszára Ron Frickle és Mark Magidson, a Világok arca: Baraka és a Chronos díjnyertes készítőinek alkotása. Filmjük merőben új vizuális és zenei élmény; művészi alkotás, kiemelkedően egyedi a filmszínházak műsorán. A szamszára szanszkrit szó, lényege az élet örök körforgásában változó jelenségek mélyebb értelmezése. Ez adja a film kiindulási pontját is: Frickle és Magidson azt a megfoghatatlan, mégis működő összekapcsolódási pontot kutatja, mely a keleti vallások szerint átível életeinken, újjászületéseinken. A stáb 5 éven keresztül, 5 kontinens 25 országában forgatott. A csodálatos felvételeket 70mm-es filmre rögzítették, valójában ennek köszönhető a döbbenetes vizuális élmény, melynek alapját a szent földek, a katasztrófa sújtotta övezetek, ipari komplexumok és természeti csodák adják. A Világok arca: Barakához hasonlóan narráció és leíró szövegek nélküli, teljes mértékben a befogadó (néző) által megélt, behatásokat mellőző alkotás semmiképpen sem hagyományos dokumentumfilm. Ösztönző ereje hatalmas: a lélegzetelállító képek és a transzcendens zene teljes egésszé állnak össze, ötvözve a letűnt világot a maival. A Szamszára felfedező út, spirituális utazás: fájó mélységekből szárnyal a csodák felé, megvilágítja a kapcsolódási pontokat az emberiség és a természet között... (ADS Service)
(több)Recenziók (3)
Two rums to room two-two-two. La-la-la, you moron. Something like that. I like videos with beautiful images and mystical music, but only if they are no longer than five minutes and aren’t presented as documentaries on YouTube. It’s pretty good as a source of wallpapers for the whole year, but other than that… perhaps it could be nice for ethereal philosophical beings, who may find a meaning of their choice and talk about it at length. They may find a profound answer about the state of civilisation. Or something else.
()
Checkered to the point of often being more of a detriment than a benefit, and with a soundtrack that is no match to the visuals. That couldn't happen with Reggio. But it is still extremely impressive in more than one passage.
()
The creators try to introduce us to interesting places in the world, and I must say that right from the beginning they choose visually fascinating pieces. We find ourselves in an Asian country (probably Thailand or Myanmar) and we are admiring a beautiful landscape scattered with incredible greenery, from which Buddhist temples and palaces emerge. It's almost like another planet. It completely takes our breath away to see the pattern being poured onto the floor. Critics will immediately think about what would happen if someone coughed while admiring it up close. But the view is dazzling, and I am amazed at what people can create. This also applies to further travels that take us to cities, or rather to abandoned areas where it is evident that people used to live there, but now they are cities and places of the dead. The creators - the cameramen - find incredibly interesting details that present us with both beauty and destruction. And the music adapts to that, always perfectly chosen for the particular scenery, as if resonating in high ceilings but also bowing to the ineffability of natural beauty. More: http://www.filmovy-denik.cz/2013/02/samsara-2011-60.html
()