József és testvérei - Jelenetek a parasztbibliából

Jeles András filmjében két történetet követünk párhuzamosan. Az egyik, a kerettörténet infra-kamerával felvett, zöld fényben foszforeszkáló, kvázi "kukkolt" jelenetek sora. (A végefőcím megemlékezik arról, hogy az infra-kamerát Erdély Miklós használta először kísérleti filmjeiben.) Itt annak leszünk tanúi, hogy a fiatal lány, aki már gyermekkorában megtapasztalta a családon belüli szexuális erőszakot, hogyan válik prédájává az úriember kinézetű, az evangéliumi idézeteket triviális ocsmánysággal keverten beszélő lánykereskedőnek. Az elhangzó szövegeket érzelem-nélküli, öreg, női narrátor-hang ismétli folyamatosan. A másik történetben árnyjátékként, a Jeles András által a létező apokrifok nyomán írott parasztbibliai narrátorszöveggel jelenítődik meg az emberiség egyik egyetemes ősmítosza. Középpontjában a bibliai József áll, aki szeretetben és szabad szellemben nevelt fiúból válik az irigység, féltékenység és gyűlölet kiszolgáltatott, megalázott, halálra ítélt áldozatává. József történetéből indaszerűen burjánzik elő a paradicsomi bűnbeesés Ádám-Évájától kezdve Ábrahám és Izsák, valamint Jákób és Rákhel, Juda és Támár históriája, melyekben együtt élnek a bűnök és erények, a gonoszság és jóság, a csalfaság és nyíltszívűség. A két történet a végén összetalálkozik: a lánykereskedők markában vergődő, mezítelen, szenvedő arcú fiatal lány maga a Józsefet játszó Rutkai Bori. Az árnyjáték során fel-felsejlik a megfeszített Krisztus alakja, s gyakran jelenik meg egy, a hősök sorsát figyelemmel kísérő s gyámolító, furcsa kinézésű alak. A József által már elhagyott verem mellett őrködő - mint ahogy az Újszövetségből tudjuk: Krisztus sírjánál is strázsáló - angyal-féle azt mondja Rubennek: ne keressétek, föltámadott! A filmet azonban a Requiem befejező strófája és akkordjai zárják. (Budapest Film)