Fehér tenyér

  • Egyesült Királyság White Palms
Előzetes

Tartalmak(1)

Dongó Miklós a kanadai Calgary-be érkezik edzőnek. Telly, a tornaklub vezetője szeretettel fogadja, megmutatja neki a gyerekeket, akikkel edzenie kell. Dongóban felidéződik a múlt. Tízéves, a legjobb versenytornász Feri bácsi, a Puma csapatában. Puma ravasz és kegyetlen a siker érdekében, Dongó szülei pedig határtalanul büszkék fiuk eredményeire, s senki sem veszi észre a kisfiú szenvedéseit, öngyilkos gondolatait, mély magányát. Pumának már alig marad gyerek a keze alatt, amikor 13 éves korában Dongó is szembeszáll vele, nem engedi, hogy megüsse. A városba érkezett Aurora cirkusz tornászt keres, aki meg tudja csinálni a tripla gingert megsérült artistájuk helyett. Dongó megszökik Puma elől, 16 évesnek hazudja magát és vállalja a cirkuszi szereplést. Az igazgató a siker fokozása érdekében háló nélkül végezteti el a produkciót, Dongó lezuhan, összetörve viszik el a mentők. Kanadában is szerencsétlenül kezdi edzői munkáját: a sérülés elkerülése érdekében megüt egy gyereket, ami ott tilos. Nem foglalkozhat többé a gyerekcsapattal. Telly, aki tisztában van Dongó képességeivel, az igéretesen tehetséges, ám nehezen kezelhető kamasz, Kyle mellé osztja be őt. Dongó számára újabb kudarc, hogy Kyle lenézi idegen mivolta, szegényes angol tudása miatt, s nem hajlandó együtt dolgozni vele. Dongó már-már feladja, de érzi, hogy akkor nincs több esélye, s egyedül kezd gyakorlatozni. Kyle figyeli, s hamarosan rájön, hogy érdemes tőle tanulni. A 2002-ben Magyarországon megrendezett tornászvilágbajnokságra már barátokként érkeznek. Dongó megelégszik a harmadik helyezéssel, s hagyja, hogy Kyle legyen a világbajnok. Az eredményhírdetés után el is tűnik: befejezte tornász-pályafutását, leszerződött a Cirque du Soleil világhírű artistacsapatába. (Hungarotop)

(több)

Videók (1)

Előzetes

Recenziók (1)

Marigold 

az összes felhasználói recenzió

angol Breathtaking gymnastics of film speech able to create extremely precise sets with a completely economical reperotary of movements. Synergies of seemingly incompatible atmospheres, twenty years of life contained in several taciturn temporal and spatial planes. Landing on both feet. Without walking up hill. Please teach the way in which Hajdu encompasses standardization in several semi-details. In addition to Václav Kadrnka, there may be other Czech artists who will understand that often a look at the curb will say more than a flashy retro panopticon with comedians in overalls. ()

Galéria (25)