Óriás

1945, egy budapesti pályaudvar: hazatérő, sovány katonák, kavargó tömeg. Ifjú Kovács István és Szandál Juli itt találkoznak először, megszeretik egymást, és összeköltöznek az újpesti Duna-part raktárainak egyikéhez tartozó kunyhóban. Juli fél az óriási férfi gyermeki tisztaságától, őszinte boldogságától, szidja, amiért jószívű, és minden nehéz munkát önként, ingyen elvállal. Juli nem bírja az éhezést, és egy reggel elmegy az üzletelésből élő Ferivel. A hiányától beteg Óriás megtudja, hogy lesodródtak egy vonattetőről, és mindketten meghaltak. Az Óriásnak ismét senkije sincs, elindul tehát világgá. (Mokép)