Sorstalanság

A gimnazista Köves Gyurka megszokott, egyhangú életét apja munkaszolgálatos behívója töri meg. Nem érti, miért lett hirtelen fontos körülötte mindenkinek a zsidó sors. Élete eddigi alakulásáról, szülei válásáról, édesanyjától való elszakításáról ő sosem dönthetett, s most is apja kivánságára kell mostohaanyja mellett maradnia. Egy csepeli hadiüzembe jár dolgozni kijárási engedéllyel, amikor egy reggel leszállítják a buszról a sárgacsillagosokat, így őt is. Míg a laktanyáig sokad magával elviszik, Gyurka végignézi, hogy páran megszöknek. Alkalmazkodik a körülményekhez, fogolytársaihoz. Először az auschwitzi, majd a buchenwaldi, végül a zeitz-i munkatáborba kerül. Egyre kevésbé bírja az éhséget, a munka és bánásmód okozta sérüléseket, de szótlanul tűr. Hagyja, hogy az ukrajnai munkaszolgálatot megjárt Citrom Bandi, sokszor erőszakosan, gondoskodjon róla. Térde már véres daganat, nem tud járni, végül a munkaképteleneknek jutó létalatti körülmények között kezelésbe veszi egy orvos. Mindenhol akad valaki, aki emberségesen szól hozzá, ételt juttat, fedezi, végső stádiumban bekerül a tiszta kórházbarakkba. Itt éri meg a tábor felszabadítását. Egy megbízott elvtárs gyűjti össze a magyarokat, s készíti elő hazaszállításukat. Gyurkát egy amerikai őrvezető figyelmezteti, hogy jobban jár, ha nem megy haza, ám ő apjára hivatkozik, s engedelmesen a csapatban marad. Budapesten először Citrom Bandi címét keresi fel, de hozzátartozói nem tudnak róla. Lakásukban idegenek laknak, csak a szomszéd Steiner bácsiék fogadják őt a régi módon. Megtudja, hogy apja nem tért vissza a munkaszolgálatból, mostohaanyja férjhez ment egykori üzletvezetőjükhöz. Honvágy fogja el a tábor után, ahol minden egyszerűbb volt, s még a kémények alatt is voltak boldog pillanatok. Tudja: előbb-utóbb elfelejti, s folytatni fogja folytathatatlan életét. (InterCom)