Az elnök utolsó durranása

1979. október 23. Ju hírszerzési ügynök számára ugyanúgy kezdődik, mint bármelyik másik nap. Munkája egy első osztályú kuplerájba szólítja, ahol a koreai CIA embere odaadóan és büszkén rendezkedik, ügyelve, hogy az ország érdekében nehogy bármi is megzavarhassa az elnök esti kikapcsolódását. Egy napon ezzel bizonyára beírja nevét a történelemkönyvekbe. Eközben a KCIA igazgatója, Kim megtudja, hogy súlyos májbajban szenved, tartózkodnia kell az ételek, italok túlzott fogyasztásától. Park elnök azonban utasítja, hogy feltétlen vegyen részt az esti reprezentatív vacsorán, amelyet a KCIA egyik búvóhelyén rendeznek meg. Kimnél betelik a pohár, dönt, az elnök merénylet áldozata lesz. Az elnök utolsó durranása nem a korabeli események hő, történeti rekonstrukciójára törekszik, műfaját tekintve inkább a krimi és a fekete humorba hajló szatíra között egyensúlyoz. Im Sang-soo mély bölcsessége pasztellszínekkel ábrázolja a hatalomvágy forgószelének középpontjában tomboló, tagolatlan emberi indulatokat. A rendező kíméletlenül éles látásmódja ugyanakkor vad ecsetvonásokkal, vérvörös színekben festi fel filmvászonra a felidézett merényletet. A film végletesen modern mementója hidegzuhanyként sokkolja szendergő közönségét, mely már feledni látszik, hogy a közelmúltban miként fordult a dél-koreai társadalom katonai ereje önmaga ellen. (Titanic Nemzetközi Filmfesztivál)