Spider
Spider
Spider
Rendező:
David CronenbergForgatókönyvíró:
Patrick McGrathOperatőr:
Peter SuschitzkyZeneszerző:
Howard ShoreSzereplők:
Ralph Fiennes, Miranda Richardson, Gabriel Byrne, Lynn Redgrave, John Neville, Bradley Hall, Tara Ellis, Nicola Duffett, Gary Reineke, Alison Egan (több)Tartalmak(1)
Dennis, azaz becenevén a Pók (Ralph Fiennes), harmincas fiatalember, aki életéből húsz évet elmegyógyintézetben töltött. Súlyos személyiségzavarral kezelték, soha nem épült fel. Idős rokonai megszánják és befogadják. A valósághoz Dennist nagyon vékony és törékeny szálak fűzik. Szobájában naphosszat látszólag értelmetlen jegyzeteket készít. Az ismerős környék hatására felsejlenek benne gyermekkori emlékei. Sokáig Dennis nem volt tudatában a szülei, Bill (Gabriel Byrne) és Yvonne (Miranda Richardson) közti feszültségnek és édesanyja valódi helyzetének. A megzavart elme néhány pillanatában tisztán látja sorsát. Nagyszerű alakításokkal előadott emberi dráma az utóbbi évek legmeglepőbb rendezőjétől. (FF Film)
(több)Recenziók (3)
Silence, depression, muteness and yet half of the things said in addition. There is little more exhausting than watching an hour and a half fatally simplified story with two aspects - staring Ralph Fiennes and half-hearted flashbacks. Not even a mesmerizing movie star could bring me closer to Cronenberg's study of a damaged mind. No intimacy, unnecessary form.
()
I hate spiders, but I love this one. Ralph Fiennes confirms that he can play anything, but if his character is weird in any way, so much the better for him (and for us). Four strong stars after the first viewing, a clear five after the second. And the fact that I knew the point didn't matter at all. As a friend of mine once said - the film is like a popsicle. Chilling, but damn good.
()
"Spider" is a classic Cronenberg film, but it already shows significant hints of what we see in his current work. Minimum gore and maximum human mind, which has reached a state that cannot be considered normal. Cronenberg still maintains his effort to shock, although in this case it is already through the story, not what we see. At times, he is open, which is simply his motto, but on the other hand, he is more oriented towards the inner soul, not the inner body. However, the truth is that this more accessible style suits him as well, which is no less depressing than his bloody film beginnings in some aspects.
()