Arccal a földnek

Kornél őrültséget szinlelve leszerelteti magát a katonaságtól, a katonai rendőrség hazaszállítja az apjához, a szülővárosába. Kornél útja először a színházba vezet, ahol a katonaság előtt kellékesként dolgozott. Itt dolgoziik a barátja és vetélytársa, Tibi, és szerelme, Zsuzsa, a színházi szabó. Kornél próbálja ott folytatni, ahol abbahagyta. Tibivel az együttlétek lerészegedéshez vezetnek, mint mindig, Zsuzsa pedig nem akar vele járni, reménytelennek tartja a jövőt Kornél mellett. Kornél apja egy valaha jobb napokat látott nagyvállalat igazgatója, súlyos cukorbeteg. Inzulinnal kezeli magát, de közben falja az édességeket, s kocsmai mulatozásokkal üti agyon az időt, unalomig ismert barátokkal és öregedő szépasszonyokkal. Egy ízben öngyilkosságot kisérel meg a fürdőkádban. Velük él a nagymama, az egykori helyi sztárszínésznő, aki már csak magával foglalkozik, őrzi úriasszony imázsát, régi szerepeit nézegeti videón. Váratlanul látomása lesz: egy kínai nő jelenik meg a szobájában, és rémes sminkjével és grimaszaival ijesztgeti, míg az öregasszony bele nem hal. Az egyetlen a családban, akihez Kornélt erős érzelmi szálak fűzik, Etelka, a nagynénje, aki felnevelte. Etelka éjszakánként röplapokat terjeszt a háború és a katonaság jelenléte ellen. A járőr elől menekülve elesik, kórházba kerül. Hazatérve elosztogatja értékeit egykori óvodai kolleganői és a gyerekek között, majd csöndesen meghal. Csak Kornél és a férje, akivel utolsó éveikben, a kettőválasztott házban kutya-macska háborút vívtak, siratja őszintén. A folyóparton performance zajlik, amit elmos egy szörnyű zivatar. Kornél egy könnyűvérű magányos nőnél keres örömet, s egy okkultista szeánszon próbál közösségre lelni, hiába. "Tájra mennek" a színházzal. A vasúti kocsiban parányi félreértés miatt ádáz verekedés robban ki. (Kép - Árnyék)