Tutyu és Totyó

Tutyu és Totyó, a két agglegény nyugalomba vonul. Mivel van egy kis tartalék pénzecskéjük, nincs más gondjuk, mint növelni amúgy is tekintélyes pocakjukat. Egy nap megunják a vendéglői kosztot, melyben rendszeresen légy úszkál, s elhatározzák, hogy gazdasszonyt fogadnak a házhoz. Cecile asszonynak, a gazdag fiatal özvegynek ketten is udvarolnak, Konrád hadnagy és Dalffy Tihamér, a bozontos alanyi költő. Cecil a hadnagyot szereti, akinek azonban egy nap kezébe kerül Dalffy szerelmes verse, s elhagyja az asszonyt. A bánatos özvegy olvassa az újságban Tutyu és Totyó apróhirdetését, és elhatározza, hogy beáll gazdasszonynak. Mindkét öregúr beleszeret a szép fiatal özvegybe, s halálosan meggyűlöli egymást. Közben Konrád megbánva már hűtlenségét felkutatja Cecile búvóhelyét, s az ablakon át megy be hozzá bocsánatot kérni. Tutyu és Totyó egymást véli felismerni az ablakon bemászó alakban. Felfegyverkezve rontanak be Cecile szobájába, ahol a deli hadnagy karjában találják ideáljukat. Csalódásuk nem halálos. Az elvesztett ideál helyébe visszatér a régi jó barátság, a nyugalom és a jó sör. Dalffy pedig Veronnal, a műértő szobalánnyal vigasztalódik. (Tricolor)