A parancsnok

A második világháború elején Salvatore Todaro az olasz királyi haditengerészet Cappellini tengeralattjárójának a kapitánya. 1940 októberében, miközben a tengeralattjáró az Atlanti-óceánt járja, az éjszaka sötétjében kirajzolódik egy kikapcsolt fényű, és, mint később kiderül, belga felségjelzésű kereskedelmi hajó, a Kabalo sziluettje, amely hirtelen tüzet nyit a tengeralattjáróra és annak olasz legénységére. Rövid, de heves csata bontakozik ki, amelyben Todaro ágyúlövésekkel elsüllyeszti az ellenséges hajót. És ekkor a hajóskapitány egy történelmi jelentőségű döntést hoz: meg kell menteni az óceán közepén a biztos vízbefulladásra ítélt huszonhat belga matrózt és a tenger törvénye szerint a legközelebbi biztonságos kikötőbevinni őket. Hogy a fedélzetre vehesse a matrózokat, három napig a tengerfelszínen kénytelen hajózni, miáltal a tengeralattjáró láthatóvá válik az ellenséges erők számára, mellyel saját és emberei életét is kockáztatja. Amikor az Azori-szigeteken, a Santa Maria öbölben partra szálló Kabalo kapitánya megkérdezi tőle, hogy miért tette ki magát ekkora kockázatnak ellenszegülve saját parancsnoksága utasításainak, Salvatore Todaro a következő, legendássá váló szavakkal válaszol: "Mások, velem ellentétben, nem rendelkeznek kétezer évnyi civilizációval a hátuk mögött”. (Olasz Filmfesztivál)