Egyedül

Jelena, a frissen végzett tanítónő menyasszony, ezért is reménykedik, hogy városi állást kap, de végül az Altáj egyik kis falujába kerül, ahol csak birkákat látni – melyeket egyébként többre is tartanak ott az embereknél. Jelena egyre inkább szembekerül a falusiakat, köztük az elnököt is rettegésben tartó béggel, aki nemcsak kivezényli dolgozni az iskolásokat, hanem a nyáj eladásával éhínségre ítéli az egész lakosságot. Ahogy a fiatal nő lázadása fokozatosan magával ragadja őket, úgy kapnak a harcban egyéni arcot ezek a nyomorúságukban kiszolgáltatott emberek. Ezzel a ritkán látható korai osztályharcos hangosfilmjével – „a szovjet film első reflexiója a totalitárius hatalomra” (J. Sztyisova) – emlékezünk a ma száz éve született Grigorij Kozincevre. (Örökmozgó)