A temetetlen halott

1987-ben Nagy Imre lánya, Nagy Erzsébet a barátai kérését, hogy ti. folyamodjon édesapja rehabilitálásáért, azzal utasítja el, hogy még hatalmon vannak azok, akik vérbe fojtották a forradalmat és megölték édesapját. Az egykori események felidézése 1956. október 6-ával, Rajkék újratemetésével kezdődik. Az október 23-án kitört forradalom elementáris ereje Magyarország miniszterelnöki székébe emeli Nagy Imrét, aki kinyilvánítja az ország semlegességét. November 4-én, a szovjet hadsereg újbóli bevonulásával megkezdődik a forradalom leverése. A Nagy Imre-kormány tagjait családjukkal együtt a jugoszláv követség fogadja be. November 23-án, jóllehet szovjet menlevéllel hagyják el az épületet, mindannyiukat a romániai Snagovba hurcolják. Nagy Imre Snagovból visszautasítja Kádár hívását, hogy térjen vissza egykori elvtársai közé, s írni kezdi visszaemlékezéseit. 1957 áprilisában őt és kormánya tagjait közönséges bűnözőként, megbilincselve hazaszállítják, embertelen körülmények között tartják fogva, s amikor megkezdődnek a kihallgatások, a szervezkedés bűnét igyekeznek Nagy Imrére bizonyítani. A miniszterelnök ragaszkodik ahhoz, hogy kormányának Kádár János is tagja volt, s a történtekért pártjának és népének tartozik felelősséggel. A hosszú börtönidőszak alatt a börtönorvostól, a borbélytól és a kihallgatótiszt gépírónőjétől kap emberi gesztusokat. A vizsgálati anyagból az államrend megdöntése, hazaárulás, háborús veszélykeltés vádja fogalmazódik meg. A bírósági tárgyalás zárt, szigorúan titkos, filmfelvétel készül róla. Mindannyian tudják, hogy színjáték, melynek végén a népbíróság Nagy Imrét halálra ítéli. Kivégzik, holttestét titokban, Borbíró Piroska álnéven elássák. 1989. március 29-én exhumálják, s június 19-én, a Hősök terén megtörténik 1956 és a kivégzettek rehabilitációja. A Legfelsőbb Bíróság július 6-i felmentő ítéletével egy időben meghal Kádár János. Nagy Imrének, Magyarország miniszterelnökének emlékét a 301-es parcella sírköve őrzi. A játékfilm archív mozgóképek felhasználásával, s Nagy Imrén, családján és Kádár Jánoson kívül fiktív szereplőkkel idézi meg Nagy Imre emberi drámáját: meghalt azért a történelmi pillanatért, amiről addigi életében álmodott. (Budapest Film)