Kisvilma - Az utolsó napló

A Kisvilma az önéletrajzi Napló-trilógia előzményeiről szól. A rendezőnő visszatér gyermekkora színhelyére, a kirgiziai Frunzéba. A szovjet-kínai határ közelében fekvő faluban gyermekkori szerelme fogadja, s abban a házban szállásolja el, ahol annak idején szüleivel együtt lakott. A 30-as években lelkes baloldali fiatalok tömegei indultak a Szovjetunióba, a végtelen lehetőségek, a forradalom hazájába. Így kerültek oda Kisvilma szülei is. Szobrászművész apja ott is alkotott, hisz mindannyian úgy jöttek, hogy segítsenek felépíteni az új társadalmat. Amikor a nyugati újságokban megjelennek az első hírek a sztálini tisztogatásokról, Kisvilma anyja azonnal haza akar menni, de a többiek nem hisznek a rémhíreknek.Előbb a német Hildát és a férjét tartóztatják le, majd elviszik Kisvilma édesapját is, miután összetörik szobrait. Egyre több férfit hurcolnak el a katonák, az asszonyok végül egyedül maradnak a gyerekekkel és berendezkednek a "bűnös férjek" családtagjainak erősen korlátozott életére. Vilma elszántan próbálja férjét megtalálni, de "bűne", a "kémkedés" miatt ez egyre reménytelenebb. Tifuszt kapnak, amibe az anya belehal. Kisvilmát nevelőintézetbe viszik, ahol gúnyolják, bántják. A spanyol Claudia eléri, hogy őt nevezzék ki gyámjául, s magához veszi a kislányt. A háború végén Kisvilma is hazautazhat, immár teljesen árván, Magyarországra. (Mokép)