Rendező:
Franco ZeffirelliOperatőr:
David WatkinZeneszerző:
Ennio MorriconeSzereplők:
Mel Gibson, Glenn Close, Alan Bates, Paul Scofield, Ian Holm, Helena Bonham Carter, Stephen Dillane, Nathaniel Parker, Christien Anholt (több)Tartalmak(1)
A kilencvenedik évéhez közeledő Franco Zeffirelli William Shakespeare nagy tisztelője. Az 1990-ben készült újfajta megközelítésű Hamlet-adaptációját korábban már két másik Shakespeare-feldolgozás is megelőzte, nevezetesen A makrancos hölgy (1967), illetve az 1968-ban forgatott Rómeó és Júlia. A rendező már e fiatalos, sodró lendületű filmekkel is bizonyította, hogy az angol drámalegenda művei nem csupán színpadon, de a filmvásznon is remekül megállják a helyüket. A Hamlet esetében is biztos kézzel nyúlt a témához. A Shakespeare szellemiségét maradandóan visszaadó történetben kiváló szereplőgárdát irányítva eleveníti fel a dán királyfi őrületét és az uralkodócsalád végzetét. Bár kritikusait mélyen megdöbbentette, hogy a filozofikus, elmélkedő királyfi szerepét az akciófilmek sztárjára, Mel Gibsonra osztotta, a végeredmény még a leginkább kétkedőket is meggyőzte. A Laurence Olivier nyomdokain járó címszereplő, Mel Gibson ugyanis élete egyik legjobb, legerőteljesebb és legőrültebb alakítását nyújtja, ezzel is bizonyítva azt a nézetet, hogy a Shakespeare-művek olvasata kimeríthetetlen… (DunaTV)
(több)Recenziók (2)
A very successful Shakespeare adaptation with excellent actors. I was pleasantly surprised by Mel Gibson, whom I had never ever before imagined playing the Prince of Denmark, but in fact he did an excellent job with the role of Hamlet. Along with Branagh, Zeffirelli is one of the few directors who know how to bring Shakespeare to the movie screen in a way that the end result doesn’t seem just like a recording of a theatre performance. But they manage to retain the spirit of the play. Slightly short of perfection, but even so, this Hamlet is a very respectable example of a Shakespeare movie.
()
It's fine. But that's about it. There are interesting actors here, with Glenn Close essentially not delivering much, and Ian Holm having too little space similar to Helena Bonham Carter, so it all depends on Mel, who shows that he can play every emotion, but still doesn't elevate this version of Hamlet.
()