Rendező:
Martha FiennesOperatőr:
Remi AdefarasinZeneszerző:
Magnus FiennesSzereplők:
Ralph Fiennes, Liv Tyler, Toby Stephens, Lena Headey, Harriet Walter, Irene Worth, Martin Donovan, Alun Armstrong, Simon McBurney, Francesca Annis (több)Tartalmak(1)
Jevgenyij Anyegint sokan kedvelik az előkelő szentpétervári társaságban, hiszen művelt és gáláns fiatal úr, ámbár életuntsága és céltalansága talán éppen ennyire jellemző rá. Nem is szólva a szív dolgaival kapcsolatos cinikus látásmódjáról. Épp amikor elfogy a pénze, birtokot örököl gazdag nagybátyjától, és odaköltözik. Itt azonban, ha lehet, még jobban gyötri az unalom, és sem a vidékkel, sem lakóival nem tud igazán megbarátkozni. Egyetlen kivétel akad: fiatal szomszédja, Vlagyimir Lenszkij személyében igazi jóbarátra lel vidéki elvonultságában. Lenszkij bemutatja őt menyasszonya, Olga családjának, s e látogatás során ismeri meg a lány nővérét, Tatjanát, aki annyira más, mint bárki a környezetében. A lányra óriási hatást gyakorol a különc szomszéd, és szenvedélyes szerelmes levélben vallja meg neki érzelmeit. Nem sokkal később azonban Anyegin hűvös udvariassággal utasítja vissza szerelmét, majd látványosan flörtölni kezd Olgával. Lenszkij rosszallására még nagyobb udvariatlansággal válaszol, mire a sértett vőlegény párbajra hívja. A két barát másnap hajnalban néz farkasszemet egymással; Lenszkij célt téveszt, ám Anyegin lövése végzetes. Megrendülten öleli át halott barátját, de már késő. Hat évvel később jelenik meg ismét Szentpéterváron unokatestvére, Nyikitin herceg bálján. Távol a társaság nyüzsgésétől egy visszahúzódó alakot fedez fel, s rájön, hogy az ismerős arc Tatjana, akit a herceg a feleségeként mutat be. A nőt felzaklatja Anyegin váratlan felbukkanása és ékesszóló szerelmes levele, melyet a bál után kap tőle. Házassága boldog és nyugodt, ám nagy szerelme mégis Anyegin - s most élete legnehezebb döntésével kell szembenéznie. (InterCom)
(több)Recenziók (1)
Certainly a properly pompous spectacle that faithfully represents the end of the 18th century with all its grandiosity, stiffness, and minimalism, when emotions were expressed briefly, nobly, and with appropriate form, while not being overly discussed. In this case, it is worth getting carried away by the impressive performances, the phenomenal camera work, and the brutally uncompromising editing in the style of "three years later, but you can figure it out yourself." So, perhaps a film that is a bit too narratively based on a more grandiose source, but as a chamber piece, it is very effective. I felt those emotions and perspectives, the inevitability was palpable, and the sense of formal aesthetics cannot be denied.
()