Tartalmak(1)
Romy Schneider nem egy a sok szép színésznő közül. A Romy, egy szabad nő című dokumentumfilmben is látszik, hogy dohányozni sem úgy dohányzik, ahogy mások: kéztartásáról, a minden mozdulatából áradó eleganciáról egy mai néző sem tudja levenni a szemét. Rá igazán igaz volt, hogy elhomályosított mindenkit, aki körülötte állt. Ennek a nagyszerű színésznőnek a tragédiája is megjelenik Lucie Cariès dokumentumfilmjében – amely olyan ritkán látott filmekből is felhasznál részleteket, mint a Cesar és Rosalie –, ahogy az is, hogy minden tragédia és sorscsapás ellenére, Romy megőrizte azt, élete végéig, ami őt Romyvá, az európai mozi nagyasszonyává tette. Csodálatosan emberi az a pillanat, amikor Zulawski filmjében könnyes szemmel megállítja az őt fényképezőt, hogy most már elég, ne készítsen róla több képet. Romy szabad nő volt. Megbéklyózhatatlan. Független. Ahogy többször is elmondja: nem a múltban, hanem mindig a pillanatban, a jelenben élt. (Budapesti Klasszikus Film Maraton)
(több)
