Rendező:
Miklós JancsóOperatőr:
János KendeSzereplők:
György Cserhalmi, Zsuzsa Czinkóczi, Lajos Balázsovits, Györgyi Tarján, István Kovács, István Bujtor, Bertalan Solti, László Horváth, József Madaras, Gábor Koncz, Sándor Kátó, Mátyás Usztics (több)Tartalmak(1)
Zsadányi kiszabadítja kommunistagyanúsként csendőrkézre került keresztlányát, Bankós Marit. Piros autón tér be az erdőbe, Mari elhurcoltatásának színhelyére - és megelevenedik a harmincas éveket előrevetítő víziója. - Zsadányi és Bankós Mari rituális szerelmi története mögött az ország "vad futamai" tombolnak. A pusztát szögesdrótok szabdalják fel, motorok, bombavetők váltják föl a lovakat. Zsadányi egykori barátai a fasiszta németek kiszolgálói. A parasztjaival birtokán szocialisztikus közösségben élő volt földbirtokos egyre inkább elkülönül tőlük. Az ország pusztulását Héderváry miniszterelnökhöz köti, akit Mari tiltakozása ellenére megöl. A hatalom ettől nem változik, a gyilkosságot eltussolják, de az ártatlan Mari fizet érte az életével. - Az álom véget ér, a piros autó tovaszáguld a szerelmesekkel. (Mokép)
(több)Recenziók (1)
The second part continues exactly where the previous part ended, after the main character's transformation from a white terrorist into a friend of the people. This transformation seemed very poorly managed to me throughout Hungarian Rhapsody: 1st moment = István is bred with the intolerant attitude of the aristocracy, and he cruelly fights on the side of counterrevolution; 2nd moment = István recommends allocating land to retail farmers, in order to "take the wind out of the sails of the reds," so it is clearly just an opportunistic calculating gesture; 3rd moment = István, dressed in peasant rags, sits at the table with the former aristocracy. Nothing happened between moments 2 and 3 that would coherently explain this transformation. Fortunately, this problem no longer exists in Allegro Barbaro (and it is therefore paradoxical that a story in which characters do not transform is better), and we can enjoy the eternal struggle of arrogance and brutality of wealth and power with the suffering and resistance of poverty in the background of passing history. There is no need to talk about the mastery of mise-en-scène, and the playful placement of individual characters is also very pleasing, which is not only the result of clever movement of actors on the stage but also of miraculous film editing.
()