POMO

A film témáját illetően ambiciózusabb és jobban szofisztikált Motel, de nem sokkal okosabb. Ami meglepő a dánoktól, főleg, hogy egy thrillerdrámát igyekeznek megcsinálni a központi páros kapcsolatának tanulmányozásával, ahol a nőnek mazochista hajlamai vannak, és fogalma sincs, hova vezet a férfi titkos üzlete. A téma, amikor a szexuális vágyak szembesülnek a kemény valósággal itt sajnálatos módon nincs rendesen kidolgozva. A tehetetlen női karakterek gyötrelmeit kedvelő filmrajongóknak biztosan tetszeni fog, mert a film a mainstream konvenciók határain mozog. Hogy a női főszereplő biológiai kutatásai nincsenek értelmesen elmagyarázva, azzal nem fognak foglalkozni

A Radírfej-típusú szerzői lélektani film, jobban a valóságba helyezve. Komor környezet és álomjelenetek, néha kronológiailag szétszórtan. A főhős traumája és a szörny, amelyhez lelkileg kapcsolódik, és amely a rémálmainak metaforikus megtestesítője. Filmes bizarr a meghívottak számára, Sean Harris vagány színészi mimikájával és Alun Armstrong szinkronhangjával. De hogy mindez értelmesen összeáll-e, vagy érzelmeket vált ki, hát azt nem lehet mondani

Ahhoz képest, hogy a film inkább diákmunkához hasonlít, jól van megírva és eljátszva. A hajón tartózkodó, nem igazán szimpatikus három karaktert meglepően könnyen megszokhatod a hiteles ábrázolásuknak köszönhetően. A hazugságok és a megkérdőjelezhető barátságok vagy titkos szeretői viszonyok összjátéka működik. A végső meglepetés egy kicsit erőltetett, de egyezik a film kissé B-kategóriás színvonalával. A vér és az ízléstelenségek elfogadható mértékben növelik a "bensőséges" konfliktus nézői attraktivitását.