POMO

Az első negyedóra szimpatikus módon bemutatja a szereplőket, és megörvendez a kedvenc színészek jelenlétével. De a helyzet kiélesítése után kezdődik az infantilis tévés produkció, olyan humorral, amihez valószínűleg nekem nincs érzékem, és olyan politikai utalásokkal, amiket még allegorikus szinten sem találtam kellően okosnak a jelenlévő színészek csapatához. De ha ilyen nevek írták alá a forgatókönyvet, akkor talán bennem van a hiba, és neked lesz érzéked hozzá. Mintha Albert Serra Liberté "erdei bizarrsága" ihlette volna, amely néhány éve Cannes-ban elnyerte a zsűri különdíját. [Cannes FF]

A megnyílás és az önmagunkról szóló rejtett igazságok feltárása erős motívuma, nyilvánosan a kamera előtt, a meglepődő feleség jelenlétében. Richard Gere karakterének őszinte önreflexív monológjaival. Ő mint mindig kiváló, a precíz Uma Thurman pedig tökéletes partner számára. A hihetetlenül kellemes zene (dalok) és a flashback jelenetekben megjelenő kellemes retró látványvilág jellegzetes rendezői patinát ad a filmnek. A film vége azonban nem elégít ki. Az előzmények, a főszereplő múltjának feltárása annak relativitásával, hogy mi igaz és mi nem, több potenciált rejtett volna. [Cannes FF]

Tényleg ennyire rossz lehet Indiában? A tiszta női ártatlanság átalakulása az egyetlen lehetséges létformává, amely szembeszegül a patriarchális dzsungel törvényeivel. A családi értékek India egyes szegény rétegeiben nem olyanok, mint nálunk. És ami elsőre a rossz ösvényekre való csábításnak tűnik, idővel életmentő mellénnyé válhat. Bár embertelenül szomorúnak. Brutális, erőteljes dráma, a kulturális árnyalatok ábrázolásában gazdag forgatókönyvvel, kiváló színészi alakításokkal és kompromisszummentes rendezéssel. [Cannes FF]