János Sárdy

Sárdy János színész, operaénekes 1907. július 26-án,  Nagykónyiban született. Tizenöt évesen felvételt nyert a Pápára, ahol tanítói oklevelet szerzett. A pápai Jókai Mór Színházban látott, több zenés darab kapcsán fogalmazta meg magának igazi célját: énekelni szeretne színpadon.

Az iskola végeztével több mint 10 éven keresztül kántortanítóként élt Dunaföldváron. Egyik fellépése alkalmával a kor kiemelt költője, Babits asztalához kéretve bíztatta Sárdyt az énekesi karrierre. Több sikertelen próbálkozás után az Operaház korrepetitorának magántanítványa lett. 1936-tól az Operaház ösztöndíjasa lett, 1938-tól állandó tagjává nevezték ki. 1940-ben kezdett filmezni, és csakhamar hazai zenés-filmet el sem lehetett képzelni Sárdy nélkül. 1942-ben kikéri az Operettszínház, miközben az Operaházban is helyt kell állnia, és e mellett filmezett is. 1945-ben még tartott a háború utóvédharca, ő volt aki bejelentette a közönségnek a Csárdáskirálynő előadását megszakítva, hogy a háború véget ért.

Sárdy végig énekelte és játszotta a nevezetesebb operettek szinte valamennyi bonviván szerepét, de humoros karakterszerepekben is kitűnő prózai alakítások fűződnek nevéhez. Lehár Ferenc kifejezetten Sárdynak írta “Az utam muzsikával járom” című dalt az egykori Cigányszerelem átdolgozásakor helyezte a partitúrába, és Garabonciás diák (1942) új címmel került a közönség elé. Operaénekesként kivívta a világhírű Otto Klemperer tiszteletét is, aki akkor volt a Budapesti Operaház zeneigazgatója. 1958-tól a Fővárosi Operettszínház tagja lett egészen haláláig.

62 esztendős korában érte a halál, emlékét a Budapesti Operettszínházban szobor, Hévízen emléktábla őrzi, és szülőfalujában emlékszoba várja a látogatóit a kultúrház emeletén.

MTVA