Teri Horváth

Az ötgyermekes szegény családból származó Teréz Rábatamásiban szerepelt először színpadon, mégpedig Jászai Mari rokona, Jászai Tamás jóvoltából, aki meglátta a tehetséget az ifjú lányban. A diploma megszerzése után először az Ifjúsági, a Madách, majd a Jókai, valamint a Thália Színházakban játszott. Az ötvenes évek első felében két évig a Színház és Filmművészeti Főiskolán is tanított. Ludas Matyi Pirosaként, a Légy jó mindhaláligban Misi édesanyjaként, majd az Indul a bakterház kiállhatatlan anyósaként vált ismertté. De ő volt az emlékezetes Pék Mária a Rozsdatemetőben és Rozika az Út a tanyákról című drámákban is.

Szerette Móricz Hét krajcárjának igazságát: „Jól rendelték azt az istenek, hogy a szegény ember is tudjon kacagni.” Édesanyja derűs asszony volt, aki akkor nevetett sírásig a legnagyobbakat, amikor egy falat sem volt a háznál. Gyermekkorában, amikor étel híján testvéreivel az unásig megutált cukorrépát nem voltak hajlandók megenni, édesapjuk rázendített, így inkább „elénekelték” a vacsorát. Egyszerű színészi eszközökkel jelenítette meg az emberi mélységeket. Volt honnan merítenie.

A színésznő tehetsége okán legendás pályát futhatott volna be, de szókimondása miatt nem kedvelték a rendezők, idővel pedig a politikusok sem nézték jó szemmel az őszinte szavakat. Hiába volt az ország egyik ünnepelt színésznője, szépen lassan kiírták a szerepekből. Az okot nem értve egészen az akkori kulturális miniszterig ment válaszért, de csak udvarias kitérő frázisokat kapott. Szintén mellőzött festőművész férje, Konfár Gyula, és soproni nővére, Mária volt vigasza.

1981-től kezdve nem kapott szerepeket: „Régen volt, amikor színésznő voltam. Ha a színházra gondolok, összeszorul a szívem, szinte fizikai fájdalmat érzek”. Így élt 28 évet… Férje halála után fél évvel, életének 80. évében szinte észrevétlenül hunyt el. A sajtó napokkal később adott csak hírt róla.

Nemzeti Archívum