Négyszáz csapás

Ebben az első nagyjátékfilmjében a 27 éves rendező azt valósította meg, amit korábban manifesztumként leírt: „a holnap filmjét nem a kamera hivatalnokai, hanem olyan fiatal rendezők készítik, akiknek a filmforgatás nagyszerű és lelkesítő kalandot jelent.” Truffaut valóban az „élet iskoláját” járta ki – még érettségi bizonyítványt sem szerzett... A párizsi „Örökmozgó” és a filmklubok mindennapi vendége és az előadók nagy vitapartnere volt. Megtalálta igazi „szellemi” édesapját Andre Bazin filmesztéta-főszerkesztő személyében, aki – ma már szinte elképzelhetetlen gesztussal, pusztán tehetsége okán – kritikák írására ösztönözte a világ máig egyik legjelentősebb filmszaklapjában, a Cahiers de Cinemában. A mostani előadó szerint a Négyszáz csapásban Truffaut a mindenkori családot, iskolát és a társadalom erőszakszervezeteit (a rendőrséget, ifjúsági javító-nevelőintézeteket) vádolja – abszolút jogosan – egy ifjú ember (Truffaut alteregója) életének megnyomorításával. Igazi „kamasz kamerával” készült, a mély érzelmeket franciás könnyedséggel és szellemességgel leplező film, amely nemcsak alkotóját tette felnőtté, hanem mindenkit, aki megértette a mélységeit. (Örökmozgó)