A Kék hadosztály

1941. június 22-én a náci Németország megtámadta a Szovjetuniót. A Franco-rendszer propagandistái az 1936- ban Spanyolországban kezdődött kommunizmus elleni harc folytatásaként értékelték az offenzívát. Két nap múlva a spanyol kormány bejelentette, hogy feltétel nélkül támogatja Németországot, és megkezdte a toborzást. A Kék hadosztály (La División Azul) július 16-án lépett orosz földre, és Franco 1943 októberében rendelte vissza. Ekkorra a szövetségesek kerültek fölénybe, és Franco már kevéssé elszántan hirdette a Szovjetunió elleni harcok szükségességét. A Kék hadosztályt csendben, diszkréten hozta haza. Ez az egyetlen dokumentumfilm, mely a hadosztály kiküldésének körülményeit bemutatja. A narrátorszöveg szerint az "halhatatlan faj embereit", akik készen álltak, hogy a "Spanyolországnál fellobbantott kommunista fáklyával felperzseljék a tiszteletre méltó Európát", legyőzte a "fiatalság hadserege". Most ez a hadsereg helyet kér "Németország oldalán a kommunizmus elleni harcban", hogy megfékezze "korunk hitetlenségét, a bolsevizmust, amely - akárcsak Dzsingisz kán tatárjai egykor - Európát fenyegeti". A kék hadosztály készen áll megakadályozni, hogy Európa ezeréves kultúráját "felfalja az ázsiai szörny: Sztálin". (Verzió - Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál)